Jáger Mónika:

Alex és a Csodaerdő lakói

Az Alex és a Csodaerdő lakói egy különleges könyv, mely nem tündérmese, hanem a valós élet egy olyan része, amelyről, valljuk be, keveset beszélünk. Ez a mese arra készíti fel a kisgyermekeket, hogy legyenek elfogadóak és segítőkészek azokkal a társaikkal, akik különböznek tőlük. A kedves kisállatok képében Mónika különböző veleszületett betegségekkel, rendellenességekkel élő gyerekeket mutat be. Olyan gyermekeket, akik ugyanolyan vidámak, játékosak, akárcsak a többiek, csak éppen valamilyen segédeszközre van szükségük, nem képesek kifejezni magukat és több gondoskodást, törődést igényelnek. A történetek segítenek bepillantani a mindennapokba, azok nehézségeibe és csodáiba.

A könyvben szereplő karakterek bemutatják, miként segítik ezeket a különleges, "próbatételes" kicsiket környezetükben élő felnőttek, s hogyan tudják támogatni őket a minél teljesebb életben gyermektársaik. Sok betegséggel élő gyermek számára az is felér egy csodával, ha elfogadják őket, mosolyognak rájuk. Az Alex könyv az érzékenyítés nélkülözhetetlen eszköze lehet minden tudatos szülő és pedagógus kezében, akik olyan generációt szeretnének nevelni, ahol a gyermek nem ijed meg és nem rekeszti ki kerekesszékes, sérült társait. Sőt, megérti mekkora akaraterő lakozik ezen gyermekekben, mekkora erőfeszítést tesznek nap, mint nap, hogy ők is hasonlóan élhessenek, mint egészséges társaik.

Ez a mesekönyv az elfogadás, befogadás, remény és segítségnyújtás könyve, olyan értékeket közvetít, melyek elsajátítását nem lehet elég korán elkezdeni. Mackó mama fel is hívja a figyelmet, hogy a megfelelő magyarázat és felkészítés milyen jótékony hatással van gyermekünk lelki fejlődésére,

A szépen kidolgozott illusztrációk mellett se menjünk el meseolvasás közben, hiszen nagyon szépen szemlélteti azon eszközöket, melyeket a próbatételes gyermekek használnak, ezzel is növelve az elfogadást arra az esetre, ha a való életben is szembe találkozik gyermekünk egy-egy sérült társával. A képek olyan egységet közvetítenek az elfogadásról, ami a tanulási folyamatba tökéletesen belesimul, s természetessé teszi azt, hogy elfogadjuk és befogadjuk a "próbatétellel" élőket is, mert ők is egyek közülünk.

Írta: Fodor-Nemes Erzsébet