KÜLDETÉSÜNK

Mi is a projektünk eszmeisége? Nos, elsősorban támogatni a magyar meseirodalmat, széles körben terjeszteni a kortárs műveket, ismertté tenni az alkotókat. Szeretnénk igazi értéket képviselni és utat mutatni. Olyan programsorozatot álmodtunk meg, amely közelebb viszi a gyermekeket a magyar könyvekhez és az olvasáshoz – ne adj' Isten az íráshoz. Olvasókat nevelünk. Ez küldetés.

Azokat szeretnénk támogatni, akik mertek egy nagyot álmodni és merték megfinanszírozni az álmukat. 

Sok magánkiadású könyv jelenik meg, amiknek a szélesebb körű láthatóságát szeretnénk is támogatni. Sokkal nagyobb teret kaphatnának a magyar írók, szélesebb kört elérhetnének, ha nem lennének bizalmatlanok a boltok és sokszor a vásárlók a termékkel szemben. A bizalmatlanság legtöbb esetben pedig okafogyott, hiszen - ahogy a Magyar Mesekönyv Fesztivál könyvei is - ezek a könyvek is átmennek pontosan ugyanazon a folyamaton, mint a nagy kiadóknál kapható könyvek. Sőt! Ezeket a könyveket szívvel-lélekkel gondozzák, bennük van mindenki szakértelme, szeretete, aki dolgozik velük. Valódi csapatmunkában készülnek el. A Magyar Mesekönyv projekt céljai közt szerepel a bizalomépítés is. Ne gondolja azt senki, hogy csak mert a nagy bolthálózatokban esetleg nem találni meg egy-egy könyvet, az silány lenne. Sőt, akár át is fordíthatjuk - értékké tehetjük a magánkiadás fogalmát.

Gyermekeknek íni? Mesekönyvet vásárolni? Felelősség!

A mesék világa igazán szerteágazó, rengetegféle ötlet ölt formát mesekönyv formájában. Nagyon érdekes a mesék evolúciója is, hiszen amit régen mesének neveztek, az mai szemmel inkább horror, hiedelemvilágba csomagolt lélekrombolás. Változnak az emberek, változik a hozzáállás és a gondolkodásmód, így a mesék világa is. Gyermekeinkre más szemmel nézünk, és máshogy foglalkozunk velük.

Rengeteg mese, mesekönyv, meseíró létezik. Sokan fejezik ki önmagukat, a kreativitásukat, a szeretetüket meseírással. Általában valamit szeretnénk, adni, közvetíteni meséinkkel. Mégis rengeteg a zavaros katyvasz, az olyan történet, aminek nincs is mondanivalója, nincs jól megírva, sőt, a gyermekben nem helyénvaló vagy negatív érzelmeket, gondolatokat szül. Esetleg olyan élethelyzetek, normák elfogadását helyezi át a normalitás világába, amitől éppen óvni kellene őket.

És sok a tömegtermék, ami tényleg a mennyiség a minőség rovására elven születik, illetve meglovagolnak egy "brand-et". Mert ma már minden is "brand", minden is marketing. A valós értékek pedig elhomályosulnak ebben a hangzavarban. Ezeknél a könyveknél örülünk, ha túljutunk rajta, és igyekszünk is megszabadulni tőle. Vajon veszünk-e másik könyvet ezután? Egy igazán jó mesekönyvtől nem akarsz megszabadulni. Egy igazán jó mesekönyvet – ha a hallgatóságod számára is megfelelően és megfelelő időben választottad ki –, nem dobsz el egy olvasás után.

A könyves élményeknek lenyomata marad a gyermekben. Rengeteg gyerek mondja, hogy nem szeret olvasni, rengeteg tini nem vesz a kezébe már könyvet, s valami igazán meghatározó dolognak kell történnie ahhoz, hogy felnőttként mégis visszataláljon a könyvek varázslatos világába. A kötelező irodalom hatásaira inkább nem térnék ki.

Egyre többen hirdetik az ún. monitormentességet – bevallom, még nem találkoztam ezzel élőben, csak szájkarate terén –, de még mindig nem biztos, hogy a monitormentesség ellenére a szülő leül olvasni a gyermekével. Ahogy terjed ez a felfogás – amivel egyébként nem értek egyet, mert mindig van arany középút –, úgy kellene, hogy terjedjenek a mesekönyvek, és biztos, hogy sokan vásárolnak is. De mégis mit vásárolunk? Hogyan vásárolunk mesekönyvet? Tudjuk-e, hogy azzal a könyvvel nem csak "monitormentességet" vásároltunk, nem csak egy jópofa történetet, ami lekötötte ideig-óráig a gyereket? Annál sokkal többet vásárolunk ilyenkor, és ebben van a szülő felelőssége, hogy milyen könyvet ad a gyermek kezébe, és adott esetben hogyan magyarázza neki.

A mesekönyvek alapvetően küzdenek a pozíciójukért a "kütyükkel" szemben. Legalábbis az iskolás korosztálynál, akiknek adott, hogy okoseszközöket használnak – megkerülhetetlen a mai világban. Én – bevallom – még az e-bookra sem tudtam rávenni magam, szeretem a könyv illatát, szeretem lapozgatni, és kevésbé fárasztó, ha papíralapon olvasok.

Amikor mégis könyv kerül a gyerek kezébe, akkor jön a – szülő felelősségén kívül – az író felelőssége. Vajon az a könyv képvisel-e olyan értéket, hogy a gyermek azt mondja: "Hűha, nem is olyan rossz dolog olvasni!", vagy azt mondja inkább: "Á, inkább játszom a számítógépen.". Miért fontos ez? Azt hiszem, már nyílt titok, hogy csak az olvasással lehet egészségesen fejleszteni a képzelőerőt. Ennek több rétege van, amit magunkkal hozunk a génjeinkben, az az ún. univerzális tudás, amit "lehív" az ember tudatalattija. A valóságból szövik az emberek azokat a képeket, amik olvasás közben – jó esetben – megjelennek a tudatukban. Sőt! Az álmok képvilága is a valóságot képezi le, azt dolgozza fel. Az eltorzult televíziós műsorok és videójátékok eltorzult képi világot szülnek. Egy fejlett tudat ezt könnyen kettéválasztja, egy gyermeké még nem. Olyasmit képzel valósnak, ami nem az, és a valós – mivel kevésbé giccses – untatja. Talán már feltűnt az unatkozó generáció, aki képtelen meglátni a szépséget a puszta természetben, míg elődeik még tátott szájjal nézték azt.

Az illusztrátornak is nagy felelőssége van abban, hogy a mese mellé olyan képi világot alkosson, ami nem rombolja a gyermekek tudatát, elképzeléseit. Olyat, amivel könnyen azonosul, amire azt mondja: szép! Olyan képekre van szükség, amiken nem szükségszerű megmagyarázni a látottakat, azaz nem elvontak. Az elvont művészetben a gyerekirodalomnak nincs helye, hisz a mesék által a valóságot igyekszünk változatos formában kibontani. A fejlődésben lévő képzelőerőnek olyan képi támasztékra van szüksége meseolvasás közben, amit természetes módon tovább tud szőni. A technika világa ezt elvitte egy olyan útra, ami inkább távolít a természetestől, mint közelítene ahhoz.

Egyszóval, nagyon nagy kérdés, hogy az író mit és hogyan ír le a gyermekeknek. Valamint az is, hogy a szülő miként választja meg az olvasmányt, figyel-e a mondanivalóra, üzenetre, arra a hatásra, amit a gyermek lelkében okoz.

Egyre több csoport van, ahol ajánlanak egymásnak könyveket, és ez egy jó irány. Az ajánlás útján történő vásárlással már közelebb vagyunk egy lépéssel a mesekönyvpiacon tett tudatos vásárlás felé. Mert, mint mindenben, ebben a dologban is fontos, hogy tudatosan vásároljunk, hiszen hatással van gyermekünk fejlődésére. Nem csak az óvodásoknak szóló könyvekről van szó, egészen tinédzserkorig felelősen kellene választani olvasmányt, hogy a gyerekek értékítélete ne károsodjon.

A Magyar Mesekönyv oldalon a Magyar Magánkiadású Meseírók Műveit kívánom bemutatni, ajánlani. Műveit, mert azt szeretném, ha a Magyar Mesekönyvön elérhető mesék tényleg azok lennének, nem csupán egyszerű könyvek. Ezért csak olyan könyvek kerülnek fel, amit olvastunk, szívből ajánlanánk, valódi értéknek tartunk, úgy mondanivalóját, mint képi világát tekintve. Értéket közvetítünk a legnagyobb értéknek: a gyermekeknek. Ezenfelül pedig a magyar meseírók munkásságát tartjuk olyan nagyra, mint bármely külföldi íróét, sőt! Úgy véljük, bizalmat ad, ha olyan könyvet vásárolhatunk meg, amely alkotójának személyét és motivációit is van alkalmunk megismerni. Ezért elérhetővé tesszük személyes bemutatkozásukat, munkásságukat, interjúikat, amiken keresztül jobban megismerhetővé válnak azok az emberek, akik meséikkel hatnak gyermekeinkre. Íróinkkal időről időre lehetőséget biztosítunk a személyes kapcsolatra, kötetlen beszélgetésre és dedikálásra a Magyar Mesekönyv Fesztivál és Vásár eseményein. Ezzel olyan pluszt is kap az olvasó, amit máshogy nehezen: megismerheti a szerző munkásságát, hátterét, a könyv keletkezésének történetét a leghitelesebb forrástól: magától az írótól.

Sok könyv nehezen fellelhető, nem található meg bolthálózatban, mi viszont láthatóvá és elérhetővé kívánjuk tenni ezeket a kincseket. A Magyar Mesekönyvön keresztül lehetőség nyílik arra, hogy a projekthez csatlakozott szerzők műveit – amelyek átestek a minőségi rostán – megvásárolhassák akár egyenként, akár csomagban.

Írta: Fodor-Nemes Erzsébet

A mese, és ami mögötte van

Sokan úgy tekintenek a mesékre, mint kedves – olykor bugyuta – történetekre, amiket csak papírra vet az író, és már kész is. Valóban így lenne? Természetesen ez a dolog sem fehér vagy fekete. Rengeteg mese létezik, ami valóban csak egy légből kapott kedves kis történet, egy cselekmény kissé valószerűtlen leírása. Talán ezért is untatják sok esetben a felnőtteket.

Szerzői mesekönyveink között ott lapul néhány olyan mesekincs, melyek mögött igazi kutatómunka áll, hogy ne csak egy kedves történetként porosodjon a polcon, hanem igazi és hasznos ismeretanyagot is közöljön, mesés köntösbe csomagolva. Vannak meseírók, akik elkötelezettek a gyermekek nevelése mellett, s ezt a nevelést meséiken keresztül is megvalósítják. Ők azok, akik nem sajnálják az időt és energiát arra, hogy utánajárjanak, kutassanak egy kicsit, hogy mondanivalójuk tartalmilag is helytálljon. Egyszerűen fogalmazva: nem akarnak valótlant állítani. Nem attól lesz feltétlenül mese a mese, hogy teljesen elrugaszkodik a valóságtól.

Nevezhetnénk akár szakértői meséknek, amelyek ugyanúgy lekötik a felnőtteket is, mint a gyermeket. Ezt meseregényemmel – ahol keveredik a varázslat és a valóság világa – számtalanszor tapasztalom, amikor csillogó szemű anyukák jönnek oda és kérdezgetik: "Ez tényleg így van? De jó!". És örülnek, mert tudják, hogy a gyermek igazi, hiteles információkra tesz szert, "játszva". Azzal már tisztában vagyunk, hogy játszva tanulunk, bármilyen tudásanyag könnyebben "átjön" játékos formában, nincs ez másképp a mesék terén sem. Biztosan rácsodálkoztál már te is, hogy mennyi mesehőst ismer a gyermeked, míg a földrészek nevei is nehezen "mennek be a fejébe".

Íróink között többen is akadnak, akik nem csupán a mesék varázslatos világát kívánták megeleveníteni a gyerekeknek, annál többet: a meséken keresztül a valóságot. Néhány könyv mögött igen komoly kutatómunka áll, melyek szakmaisága megkérdőjelezhetetlen, így nem csupán mesés élményt, de valódi tudást is adnak a gyermeknek, amit hasznosíthatnak az életben.

Természetesen fellelhetők olyan munkák is, amik valóban csak arra születtek, hogy szórakoztassanak, kikapcsolódást nyújtsanak a mesék fantáziavilágába kalauzolva a gyermekeket. Hiszen nem kell mindig edukálni, néha elég szimplán a szépséget és kedvességet közvetíteni, csodás fantáziavilágokba röpülni képzeletben.

Létezik ezek csodás ötvözete, a fantáziavilágba csomagolt valóság, hiszen ebben a formában a legkönnyebb átadni gyermekeinknek a tudást. Miért tartom ezt fontosnak? Mert a meséken keresztül olyan hatékony módon érjük el a gyermek figyelmét és koncentrációját, amitől könnyen tanul meg dolgokat. Épp ezért jó, ha az író nem megy feltétlenül szembe a valósággal. Meg kell találni azt a vékonyka határt, amit a gyerek felismer a valós és valótlan között, hogy fel tudja önmagában építeni a világot, ami körülveszi. Rettentő nehéz egy rosszul berögződött információt javítani a tudatban.

Ezek a gondosan összeállított kötetek ugyanúgy szórakoztatják a felnőtteket, mint a gyermekeket, hiszen ők még inkább tudatosan felfigyelnek ezekre a hozzáadott információkra, még talán tanulhatnak is valamit a mesék által. Mondhatjuk, hogy ezek a történetek kortalanok, minden korosztály hasznára válnak.

Akár csak egy kedves ötletre, komoly kutatómunkára vagy a kettő összességére épül egy-egy mesekönyvünk, az elmondható, hogy mind a legnagyobb szeretettel és körültekintéssel íródott. Műveink célja az értékteremtés és az olvasóvá nevelés, és nem utolsósorban egy szebb világ elérése gyermekeink számára.

Írta: Fodor-Nemes Erzsébet