A két részből álló mese egy baranyai kistelepülés, Alsómocsolád helytörténetében gyökerezik. A mese alapját a TŰZ és a VÍZ ellentéte adja. A falu életében a lángocskák a biztonságot, a meleget jelentették, noha, egy korabeli tűzvészben csaknem elpusztult a település. A falu legjelentősebb természeti kincsét a tavak adják, noha, a lakóknak szinte minden évben meg kell küzdeniük az árvízzel. A főbb szereplőnek a TŰZ/VÍZ mintájára adtam egy pozitív és egy negatív tulajdonságot. Így kapott helyet a történetben a jószívű király, aki ellenben tehetetlen a birodalmat jelentő veszéllyel szemben; a csodaszép hercegkisasszony, akinek azonban a fél arca csúf; a kiskanász, aki a disznóőrzéstől égész a trónig viszi, s kiderül róla, hogy ereiben a garabonciások vére csörgedezik; a hegyháti betyár, akik haramia létére segít megmenteni a birodalmat; s persze a sárkány, aki, amilyen gyönyörű, olyan gonosz. A népmesei fordulatokban bővelkedő történetben tartottam magam a népmesék alapvető tanulságához: a jó elnyeri méltó jutalmát, mint ahogy a gonosz is méltó büntetését!